Kedves Fivérem!

Sajnos az elmúlt napok eseményei semmi jóval nem kecsegtettek minket. A vadászat igazi rémálommá kezd válni, a kívánt szórakozás helyet sajnos egy nagyon baljós eseménysorozatba keveredtünk.
                A fenevad ismét lecsapott, de ezúttal ember volt az áldozat. A Fekete-völgy egyik tanyáján történt a tragédia nem messze attól a helytől ahol korábban a nyomokat megtaláltuk. Az áldozat egy idős oláh özvegyasszony volt, a családja talált rá, pontosabban arra, ami maradt belőle a támadás után. Kárpáthy Báró uram azonnal a törvényszéki doktorért küldetett, de ő sem tudta megmondani, hogy mi végezhetett az öregasszonnyal. A holttest annyira eltorzult, hogy csak a test közelében megtalált, kereszt medálról sikerült azonosítani az áldozatot. Az ügyre felfigyelt a vármegyei törvényhatóság is és a kormányzó őméltósága is meg fog érkezni az elkövetkező napokban. Bízom benne, hogy a közelben állomásozó regiment bakái is a segítségünkre lesznek. Egyértelmű, hogy le kell vadásznunk ezt a fenevadat, mert félő, hogy valakinek ismét baja esik. A környéken szinte mindenki fegyverrel jár. Az urak és a polgárok puskát, pisztolyt vesznek magukhoz, ha kénytelenek a házukból kilépni, a parasztok pedig fejszét, baltát, vasvillát ragadnak, ha el kell indulniuk. Azt kell, hogy mondjam, hogy az egész járásban eluralkodott a pánik. Az emberek félnek, és attól tartok, hogy az nem szül jót, ha rettegő emberek felfegyverkezve járják a falvakat. Sok helyütt beszélik, hogy előbb utóbb ez a feszített idegállapot ahhoz fog vezetni, hogy kiújulnak a régi sérelmek és a bestia elpusztítása helyett egymást gyilkolják majd le, tehetetlen dühükben az emberek. Én a magam részéről elképzelhetőnek tartom ezt a lehetőséget, ugyanis az egyik közeli falu fogadójában már azt pletykálták, hogy valami kárpátvégvári szegénylegények meggyilkolták egy öreg juhász lányát és a lány anyja rontást küldött az egész környékre. Én nem hiszek ebben a babonás mesében, ugyanakkor be kell látni, hogy az együgyű parasztok könnyen felülnek az efféle pletykáknak. Nincs mese, mihamarabb le kell terítenünk ezt a rémes teremtményt. A vármegyei természetrajzi múzeum munkatársa szerint egy nagytestű veszett medve pusztít, én inkább ebben hiszek, mint a rontásban. Minden esetre a puskám és a pisztolyokat mindig kéznél tartom a tőrömmel egyetemben. A lövedékeket megkaptam és szívből köszönöm őket, néhányat ki is próbáltunk. A szélpuska pedig biztos, hogy jó szolgálatot fog tenni. A helyiek mindig a lelkünkre kötik, hogy vessünk keresztet, ha egy út menti feszülethez vagy egy keresztúthoz érünk. Ha megszállunk egy faluban vagy egy tanyán a háziak, csak akkor engednek minket tovább, ha szenteltvizet tölthetnek a kulacsunkba. Én viszont, ha vadászom inkább bízok a lőfegyverekben, mint a Szentlélek erejében. A jó viszony megőrzése érdekében viszont minden előírást betartunk, hogy a nép támogatását elnyerjük eme furcsa hajsza során. Remélem, levelem jó egészségben talál.

Szerető fivéred:

András