Ma este is úrrá lett rajtam a grafománia, tehát kénytelen vagyok billentyűzetet ragadni. Ez alkalommal kissé eltávolodok a non-fiction világa felé, remélem az a kevés számú nyájas olvasó, aki néha néha megnézi a blogot ezt nem veszi rossz néven.

Először is szeretnék néhány szóban köszönetet mondani annak a pár embernek akik időről időre napról napra látogatják az oldalt. Nem tartom magam naiv embernek, tudom, hogy nem vagyok Stephen King, vagy egy Frederick Forsyth, szóval ha valakinek tetszenek a butaságaim annak nagyon örülök. Nincs túl nagy forgalmam ezt elismerem, de nem is az a célom, hogy sokan olvassanak, viszont szeretnék fejlődni és ehhez nem értana egy kis visszajelzés a részetekről. Szóval ha valakinek tetszenek, vagy éppenséggel nem tetszenek az itt olvasható írások az bátran ragadjon billentyűzetet és a jó ízlés határain belül ossza meg velem a véleményét.

Sajnos a novellák és levélrészletek kissé lassabban készülnek manapság, de nincs ám elfelejtve a dolog előbb utóbb lesznek kitalált sztorik is.
 Sajnos a mostani életélményem a fáradtság. Olyan szinten érzem magam leterheltnek és elcsigázottnak mint eddig soha. A legszebb a dologban, hogy még nem is dolgozok igazán keményen. Van egy csomó jó ötletem, de mire este hazaesek, már nincs erőm leírni, mire másnap vagy harmadnap hozzáfognék lejegyezni, akkor meg már nem olyan. A tesóm mondogatta, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy állandó szófosásom van. Igazándiból szeretek is írni, de rá kell, hogy döbbenjek a szófosás nem elég ahhoz, hogy jó dolgok kerüljenek ki az ember keze alól. Ezért is remélem, hogy a nyájas olvasóim kommentek formájában terelgetnek majd egy kicsit.