Kedves Bátyám!

Megrendülve értesültem sebesülésedről és, mihamarabbi felépülésedben bízom. Remélem nincsenek fájdalmaid és jó kezekben vagy. Ismerlek, és tudom, hogy ez a „baleset” sem tud eltéríteni attól a szándéktól, hogy a fenevad nyomába eredj, de anyánk nevére kérlek, hogy fontold meg a továbbiakat.
                Az állatban nem tesz kárt a puskagolyó, legalábbis leveleidből számomra ez világlott ki. Egyszer csütörtököt mondhat a fegyver, egyszer elázhat a puskapor, de ennyi véletlen egybeesés már számomra fölöttébb gyanús. Tudom, hogy babonás mesebeszédnek tartod a helyiek szavát, de hadd emlékeztesselek, hogy még a pap és az oláh pópa is nagy figyelemmel van irántatok. Nyilván egyházi hivatásuk a hívek bíztatása, ennyiben is hagynám a dolgot, de a helyi pletykák is nyugtalanítanak. Mikor a háború során megsebesültem öt napot lebegtem élet és halál között, minden bizonnyal te is értesültél erről. Abból az öt napból szinte semmire sem emlékszem, csupán arra, hogy egy fényes ösvény végén, nagyatyánk vár rám és azt mondja „Még nem”. Dr. Knobb az ezredorvos felvilágosult ember és állítja, hogy ez csupán a vérnyomásom ingadozása okozta illúzió volt, de én hiszem, hogy akkor a túlvilágon jártam. Minden úgy festett akkor, mint ahogyan azt a birtok öregei elbeszélik. Mindezek tudatában kérlek, hogy szóról szóra hallgasd végig a helyiek pletykáit, nézz utána minden kis információnak. Egyre inkább az az elgondolásom, hogy a bestia nyomára hamarabb rálelhetsz a falvakban, mint a vadont járva. Efféle állat leírását még nem láttam egy enciklopédiában sem, ellenben Újváry uram könyvtárában már olvastam hasonló leírást egy bizonyos „Bestiárium” című antik latin nyelvű kódexben. A szerző által csak Canis Infernus, azaz pokolkutyának nevezett mitológia lény leírása emlékeztetett a te deskripciódra. Remélem, persze, hogy nem efféle túlvilági veszedelemmel van dolgod, mert az ellen puskával és karddal nem igazán lehet küzdeni. Én nem tudok már egyebet tenni, csak imádkozom a felépülésedért. Ha kedves számodra a testvéröcséd, akkor térj haza épségben minél előbb. Lásd be, hogy a fegyvereitek nem használtak a fenevad ellen, tekintheted ezt Isten jelének, az ördög praktikájának, vagy csak balszerencsének, de az eredmény adott, a lovad már odalett és te magad is megsérültél. Testvéri őszinte szívvel kérlek, hogy hagyj fel a vadászat folytatásával. Tudom, hogy nehéz ilyen döntést hozni, de még vadásztársaidnak is be kell látniuk, hogy nem vagy olyan egészségi állapotban, hogy részt vegyél a további üldözésben. Kérlek, mielőbb tájékoztass állapotod alakulásáról.

Szerető öcséd:

Tamás